A hitelesség meghozza a „csodát”

Lassan két hónapja arról szólnak mindennapjaink, hogy közeleg a szeretet ünnepe. De mennyire tudunk valóban ráhangolódni az ünnepre? A karácsony lélektanáról beszélgettünk Rácz Tünde pszichológussal.
A mindennapokban szinte minden a közelgő ünnepekről szólt az utóbbi időben. Ez a túláradás mennyiben befolyásolhat bennünket jó vagy rossz irányba?

– A túláradásért alapvetően a vásárlási kedv felkeltését célzó marketing a felelős, ami akarva-akaratlan része az életünknek. Itt is, mint sok más kérdéssel kapcsolatban, az a lényeges, hogy mennyire engedjük meg, hogy hasson ránk – kezdte beszélgetésünk elején Rácz Tünde. – A sürgetettség és a le ne maradjunk valami fontosról érzése mindanyiunkban ott lehet, de ha engedjük, hatványozottan felerősödhet, és az már negatív hatású. A hangolódás viszont úgy tapasztalom, egyre nagyobb teret kap, főként a közösségi oldala.

Egész évben úgy várjuk, de valójában miért várjuk ennyire, mit várunk tőle? Sok filmben, reklámban azt látjuk, hogy a karácsony misztikus ünnep, hamis kép ez vagy elérhető?

– A legtöbben a valódiságot, a hitelességet keressük az ünnepekben, az élményekben és a kapcsolatokban is. Talán ezért okozhat csalódást is a karácsony. Hiszem, aki nem hiteles az ajándékozásban, a viselkedésében és az érzelmeinek kimutatásában, az könnyen tapasztalhat hasonlót mások részéről is és igazoltan csalódhat. Ez természetesen nem csak a karácsonyra igaz. Úgy tapasztalom, a hitelesség az érzelmekben, gondolatokban és cselekedetekben meghozza a “csodát” és a boldogság így egyfajta jóleső “melléktermékké” és nem céllá válik.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy a várva várt karácsony végül ne okozzon csalódást?

– Túl sok az elvárás és a jó tanács, hogy milyen legyél, hogyan érezz. A legjobb, ha magunkban tisztázzuk, hogy mit várunk magunktól, milyen hagyományokat szeretnénk életben tartani, milyen áldozatokat hozunk ezekért, milyen értékeket képviselünk. Ha valakinek fontos a négyfogásos vacsora friss hallal, vagy az extra ajándékozás, akkor nyugodtan vállalja, mert a gondoskodás és az ajándék is fontos értéket képvisel.

Mit tudunk tenni, hogy gyermekeink számára megőrizzük az ünnep varázsát és ne agyonhajszolt, túlterhelt, olykor már fásult szülőket lásson maga körül?

– A szülők sajnos valóban hajszoltak, de sokan törődők, gondoskodók és néha túlvédők. Gyerekként a vágyakozás volt a legmeghatározóbb élményem a karácsonyról, éppen az aktuális könyv vagy babaház iránt, és az izgalom, hogy ki tudom-e kutatni, hová dugták a szüleim az ajándékokat. Talán érdemes meghagyni a vágyakozást, vállalva azt, hogy a gyerek néha csalódik, mert nem azt és úgy kap. Ettől nem sérül meg lelkileg. Emellett amire leginkább emlékszünk gyerekkorból, azok úgyis az élmények: az eldőlt fa, a szétrepedt bejgli. Ezekre érdemes figyelni, ez lesz a maradandó, nem a tökéletesség.

Sokan magányosan töltik az ünnepeket, ők mit tehetnek, egyáltalán tehetnek-e valamit, hogy ne legyen nyomasztó számukra az ünnep? És mi mit tehetünk értük?

– Az ünnep jó alkalom a kapcsolódásra. Fromm szerint három irányba is igényeljük a kapcsolódást: a gyökereink felé, a társaink felé és “felfelé”: a magasztos, spirituális, teremtő felé. Akinek a jelenben nincs társa, akivel osztozhat örömben-bánatban, megélheti az ünnepben a “felfelé” kapcsolódást a karácsony szellemiségében vagy mozdulhat lelki értelemben befelé, a gyökerei felé az emlékei és rokonai által. Mindhárom irány fontos, jó az, ha mindet megélheti valaki, de már egy is kapcsolódást jelent és az egyén nem magányos akkor sem, ha éppen egyedül van. Emellett, akinek igénye van rá, az induljon el, keressen társakat vagy legyen nyitott a felé irányuló megkeresésekre. Fontos, hogy keressük egymást. A karácsony számomra minden szempontból a kapcsolatokról szól: Isten és ember között, a várakozók vagy a család tagjai között.

Mit tanácsolna általánosságban az ünnepek előtt?

– A tapasztalatok alapján annyit, hogy ne féljenek a közelségtől, és az együtt töltendő időtől, még akkor sem, ha az alapvető fizikai törvényszerűség, miszerint a közelség súrlódást okoz, lelki értelemben is igaz. Érzelmi távolságból kevés jó dolog született, de a rokoni, baráti, szellemi és érzelmi közelség feltölt és felfegyverez az újév kihívásaira.

forrás: oroscafe.hu
Rácz Tünde: “Ne féljünk a közelségtől, sem az együtt töltött időtől” (Fotó: Rajki Judit)