Milyen a jó szülő? – Rácz Tünde pszichológus válaszol

Hogyan lehetek jó szülő? Miként nevelhetek boldog és kiegyensúlyozott gyereket? Mi a jobb választás: a partneri vagy a tekintélyelvű nevelés? Rácz Tünde, a Református EGYMI pedagógiai szakpszichológusa adott választ kérdéseimre.

– A világ most azt akarja, hogy mindenki önérvényesítő, teljesítményorientált és extrovertált legyen, mert ha nem ilyen, akkor nem tartják elég értékesnek, elég életrevalónak. A munkám során nagyon sok kimerült gyerekkel találkozom. Látom, mikor a kisiskolás elkezd sírni, mert látja megérkezni az édesanyját, aki iskolából egyenesen a különórára viszi majd őt. Ez nem jól van így. Az első két évben nem javasolok az iskolán kívül semmilyen plusz foglalkozást. Kell idő játszani, kell idő semmit tenni, és csak egyszerűen nyugalomban otthon lenni. Sokan ezt elvesztegetett időnek érzik, pedig nem az. Higgyük el, hogy értékét hatványozottan fogjuk visszakapni, hiszen sokkal nyugodtabb lesz a gyerekünk – kezdi Rácz Tünde.

Rögvest hozzáteszi, vannak olyan gyerekek, akik valóban imádják a pörgést, viszont nem biztos, hogy ez egy bizonyos fokon túl jót tesz. Általános probléma, hogy a mai gyerekek képtelenek egyedül lenni és önállóan lefoglalni, feltalálni magukat. Mindig történnie kell körülöttük valaminek, mert anélkül nem tudnak létezni sem. Pedig a pszichológus hangsúlyozza: meg kell tanulni unatkozni is!

De most térjünk rá a fő kérdésünkre!

Hogyan lehetünk jó szülők?

– Először is szülőként tudnom kell, milyen ember vagyok én valójában. Kifelé vagy befelé forduló, középpontban álló és pörgős, vagy inkább csendes megfigyelő? Mennyire fontos nekem a teljesítmény? Versengő fajta vagyok és a győzelemre hajtok, vagy nekem inkább csak a részvétel számít? Amilyen típus vagyok én, úgy fogok nevelni is, vagyis azt fogom elvárni a gyerekemtől, ami az én személyiségtípusomnak megfelel…De nemcsak az önismeret a fontos, hanem a „gyerekismeret” is! Milyen ő? Szereti a kihívást, vagy inkább szégyenlős, visszahúzódó típus? Ha a két személyiség nagyon eltér egymástól, akkor a felnőtt fél azt fogja érezni, hogy ő nem jó szülő, a kicsi pedig azt, hogy ő nem jó gyerek. Ilyenkor jönnek a téves következtetések. Például, ha a szülő nyugodtabb vérmérsékletű, a gyerek viszont pörgős, akkor úgy látja majd, hogy ez a gyerek sosem tud megülni a fenekén. Ha viszont a szülő extrovertált, a csemete pedig egy csendesen üldögélő típus, akkor azzal fogja marcangolni magát, hogy nem lesz ebből a gyerekből semmi, nem fog tudni érvényesülni, meg fogják enni a többiek. Pedig mindkét jellemnek megvannak az előnyei, és mindketten jók valamiben. Csak épp másban – fogalmazott Rácz Tünde.

forrás: oroscafe.hu
A pszichológus három javaslata segíthet az “elég jó” szülővé válásban (Forrás: 24.hu)